Bevezetés:

Enyhe és középsúlyos akut hasnyálmirigy gyulladás esetén zsírcsökkentett diéta megkezdését javasolják a legfrisebb irányelvek. Azonban, nem számszerűsítették a zsírmegszorítás mértékét és időtartamát. Tehát felmerül a kérdés, hogy a hospitalizációt követő étrendben szükség van-e valódi zsírmegszorításra, avagy az egészséges táplálkozás irányelveinek megfelelő zsírtartalom elégséges-e. A kutatásunk elsődleges célja megállapítani van-e összefüggés az akut hasnyálmirigy gyulladás ismételt előfordulása és az étrend zsírtartalma között. Másodlagos céljai közé tartozik felmérni a diétás intervenció biztonságosságát, a testösszetételre és életminőségre gyakorolt hatását.

Módszer:

Kétkarú randomizált kontrollált vizsgálat (ClinicalTrials: NCT04761523). Idiopáthiás eredetű akut hasnyálmirigy gyulladáson átesett betegeket a hospitalizációt követően zsírszegény vagy mérsékelten zsírszegény diéta tartására kértünk randomizáció szerint. A csoportok étrendjei energiaszázalékra vetítetten ugyanannyi fehérjét és szénhidrátot tartalmaznak, ugyanakkor a zsiradék mennyisége az egyik csoportnál 15 energiaszázalék (zsírszegény; ZS), a másik csoportnál 30 energiaszázalék (mérsékelten zsírszegény; MZS). A diétás intervenció két évig tart, mely során hatszor találkoznak dietetikussal. A kontroll vizitekre a beválogatáshoz képest 3, 6, 12, 18 és 24 hónappal kerül sor. Minden vizitnél történik vérvétel, testösszetétel mérés (InBody 770 készülék), 3 napos diéta napló validálás valamint egy részletes kérdőívet is kitöltenek, mely kitér az étrendkiegészítőkre, fizikai aktivitásra és életminőségre is. A testösszetételre vonatkozó részeredményeket mutatjuk be 12 hónapnyi után követesről.

Eredmények:

2022.05.01. és 2024.08.01. között 10 beteg jelent meg az egy éves kontrollviziten. A ZS csoportban 5 betegből 3 férfi volt és az átlag életkor 52,8±8,6 év volt. Az MZS csoportban 5 betegből 3 férfi volt és az átlag életkor 55,8±20,5 év volt. A testtömeg a ZS csoportban átlagosan 1,19%-os, az MZS csoportban átlagosan 2,29%-os növekedést mutatott az első vizithez képest az első 3 hónapban. Az év végére a ZS csoportban 2,44%-os, az MZS csoportban 4,92%-os testtömegnövekedést mértünk. A body mass index (BMI) az első viziten a ZS csoportban átlagosan 25,86±5,9 kg/m2 volt, ezzel szemben az MZS csoportban átlagosan 27,78±5,2 kg/m2 volt. Év végére a ZS csoportban 0,28 kg/m2-rel, az MZS csoportban 1,38 kg/m2-rel nőtt a BMI. A skeletal muscle index (SMI) a ZS csoportban az első vizithez képest a 3. hónapra átlagosan 0,12 kg/m2-rel, az MZS csoportban 0,14 kg/m2-rel nőtt. Év végére ZS csoportban 0,20 kg/m2-rel, az MZS csoportban 0,19 kg/m2-rel nőtt a skeletal muscle index. A fat mass index (FMI) az első vizithez képest, az első három hónapban a ZS csoportban -1,65 kg/m2-rel változott, az MZS csoportban 0,70 kg/m2-rel növekedett. A negyedik vizitkor a fat mass index a ZS csoportban -0,08 kg/m2-rel változott, az MZS csoportban 1,10 kg/m2-rel nőtt. A fat free mass index (FFMI) az első vizithez képest, az első három hónapban a ZS csoportban 0,16 kg/m2-rel nőtt, az MZS csoportban -0,02 kg/m2-rel csökkent. A negyedik vizitkor mért adatok alapján a fat free mass index a ZS csoportnak 0,54 kg/m2-rel, az MZS csoportnak 0,24 kg/m2-rel nőtt.  

Következtetések:

Kezdetleges eredményeink alapján, hasnyálmirigy gyulladást követően a zsírszegény diétát folytató páciensek testtömege és testösszetétele többnyire nem változott, míg a mérskelten zsírszegény diétát folytató páciensek testtömege enyhén növekedett, zsír komponens javára az izomzattal szemben.

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség (IBD) prevalenciája egyre nő, 2019-ben elérte a 4,9 millió főt világszerte. A betegek 15-20%-át gyermekkorban diagnosztizálják. Ismert, hogy a szarkopénia rossz prognosztikai tényező: megnöveli a kórházi tartózkodási időt, a sebészeti komplikációkat és rontja a gyógyszeres kezelésre adott választ is. Tudjuk, hogy a felnőtt IBD-s betegek 1/3-a szarkopéniás, azonban gyerekekre vonatkozó adatok még kevéssé állnak rendelkezésünkre.

Célkitűzés: A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben kezelt IBD-s és budapesti egészséges gyermekek fizikai aktivitásának, valamint kézszorító erejének felmérése, összevetése.

Módszertan: Egycentrumos, beavatkozással nem járó eset-kontroll vizsgálat. Az egészséges és beteg gyerekek antropometriai adatainak, nemének és életkorának rögzítése, kézszorító erejének és fizikai aktivitásának felmérése a JAMAR Hydraulic Hand Dynamometer és a PAQ-C segítségével. Az országos NETFIT felmérés alapján a gyermekek kézszorító erejét három kategóriaba soroltuk be: fokozott fejlesztésre szorul, fejlesztésre szorul és egészséges.

Eredmények: 75-75 gyermek adatait tudtuk összevetni, 33 Crohn betegét, 40 colitis ulcerosásét és 2 IBD-U-sét. A betegek 82,7%-a remisszióban volt. A lányok aránya 42,5% volt. Átlag életkor az IBD-s gyermekeknél 15,46±1,87 év, az egészségeseknél 15,45±1,86 év. BMI Z-score 0,17±1,59 volt az IBD-s gyermekeknél és -0,16±0,84 az egészségeseknél. Az IBD-s gyermekek 24%-ának fokozott fejlesztésre, 39%-ának pedig fejlesztésre szorul a kézszorító ereje, míg az egészségeseknél nincs olyan, aki fokozott fejlesztésre szorulna és 33% szorul fejlesztésre. A PAQ-C összpontszáma az egészségeseknél 2,42±0,61, a betegeknél 2,07±0,6 volt.

Következtetések: Az eredmények alapján látható, hogy az IBD-s gyermekek izomereje nagyobb arányban szorul fejlesztésre, mint az egészségeseké, illetve a fizikai aktivitásuk is csökkent annak ellenére, hogy több mint ¾-ük remisszióban volt.

Bevezetés: A cöliákia a populáció 1%-át érintő, női predominanciát mutató krónikus autoimmun kórkép. Jelentőségét fokozza, hogy terápiáját kevés kivételtől eltekintve önmagában a gluténmentes diéta jelenti. A cöliákiás betegek testösszetétel mutatói a felszívódási zavar következtében különbözhetnek az átlagpopulációtól, ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy diagnóziskor normál testsúlyú vagy túlsúlyos a beteg.

Célkitűzés: Prospektív, multicentrikus, eset-kontroll vizsgálatunk során (ARCTIC study) az újonnan diagnosztizált cöliákiás, gluténmentes diétában még nem részesülő betegek metabolikus (vérzsír-) értékeit és testösszetétel paramétereit vizsgáltuk és hasonlítottuk össze az egészséges átlagpopuláció azonos mutatóival.

Módszer: Tanulmányunkba három egyetemi centrum frissen diagnosztizált cöliakiás betegeit vontuk be. Laboratóriumi paraméterek közül a total koleszterin, LDL és HDL szintek mérésére került sor. Az InBody 770-es BIA (Bioelektromos Impedancia Analízis) készülékkel történt testösszetétel vizsgálat során a testtömeg index (BMI: Body Mass Index) mellett a szervek közötti zsírterület (VFA: Visceral Fat Area), testzsír tömeg (BFM: Body Fat Mass), testzsír százalék (PBF: Percent Body Fat), vázizom tömeg (SMM: Sceletal Muscle Mass), a zsírmentes testtömeg (FFM: Fat-Free Mass), illetve a derék-csípő hányados (WHR: Waist-Hip Ratio) került meghatározásra. Eredmények: 2022.decembere óta 26 újonnan diagnosztizált cöliakiás beteg (23 nő (88%), 3 férfi (12%)) és 38 átlag populációhoz tartozó egyén (kontroll csoport; 33 (87%) nő, 5 férfi (13%)) került bevonásra. A cöliákiás betegek átlag életkora magasabb volt a kontroll csoporthoz képest szignifikáns különbség nélkül (37,8 év vs. 32 év). Az átlag összkoleszterin és LDL értékek cöliákiás betegekben alacsonyabbaknak bizonyultak a kontrollhoz képest (LDL: 38,5 % vs. 51,5 %-ban, Kol: 26,9 % vs. 45,45 %-ban volt a normál érték felett). Az átlag HDL szint a cöliákiás betegek 53,84 %-ban, míg a kontroll csoport 9 %-ában a normál értéknél alacsonyabb volt. Az átlag derék- csípő körfogat aránya közel azonos volt (0,87 vs. 0,88). A testösszetétel mutatók közül közel azonos átlag BMI értéket (22,8 vs. 23,1) kaptunk, ellenben a cöliákiások között nagyobb számban fordult elő túlsúlyos (34,6 % vs. 20,9 %), illetve sovány kategóriába tartozó beteg (19,23 % vs. 7,89 %), mint a kontrollcsoportban. Az átlag vázizom tömeg SMM (24,5 kg vs. 25,8 kg) és a zsírmentes testtömeg FFM (45,85 kg vs. 46,73 kg) alacsonyabbak voltak, ellenben a testzsír százalék PBF (28,5 % vs. 26,5 %), a szervek közötti zsírterület VFA (90,1 cm2 vs. 80 cm2) és a testzsír tömeg BFM (19,1 kg vs. 17,4 kg) cöliákiások esetében magasabbnak bizonyult.

Konklúzió:​ Vizsgálatunkban a frissen diagnosztizált, diéta naiv cöliákiás betegek között nagyobb arányban fordul elő mind az alultáplált, mind a túlsúlyos beteg. A cöliákiások átlag izomtömege alacsonyabb, testzsír értékeik azonban magasabbak a kontrollhoz hasonlítva. A nagyarányú alacsony HDL szint a kedvezőbb koleszterin és LDL értékek ellenére a kedvezőtlen testösszetétel paraméterek mellett prognosztikai szempontból jelentőséggel bírhat kardiovaszkuláris rizikó szempontjából. Fontosnak tartjuk minden újonnan diagnosztizált cöliákiás betegnél a diagnóziskor a részletes testösszetétel elemzés elvégzését, a mediterrán gluténmentes étrend oktatását. A betegek gondozása során cél az optimális testösszetétel elérése - megtartása és a metabolikus eltérések negatív változásának megelőzése, illetve a már fennállók visszafordítása. A fent ismertetett eredmények azonban még a vizsgálatok további folytatását igénylik.

Bevezetés: A korábbi ESPEN ajánlások acut pancreatitisben szigorú makrotápanyagokra bontott (szénhidrát, fehérje és zsír) felépítő diétát javasoltak, a hosszas koplaltatás után. Ezzel ellentétben a legújabb ajánlások már egy könnyű, úgynevezett “soft diet” alkalmazását javasolják, ami akár azonnal vagy 24 órás carentiát követően megkezdhető. Ebből kiindulva kezdtük el vizsgálni Osztályunkon az acut pancreatitis iránydiagnózissal érkező betegeket, hogy ténylegesen tolerálják-e ezt a táplálási ajánlást.

Beteganyag és módszer: Egy év alatt 46 esetet gyűjtöttünk, amelyből 20 fő nő és 26 fő férfi volt. A betegek beérkezéskor és a távozás napján testösszetétel mérésen estek át OMRON BF511-B testanalizátor segítségével. Az étrend 24 órás carentiát követően személyre szabottan került meghatározásra; nem makrotápanyagok szempontjából építettük fel, hanem kalória szerint, figyelembe véve a társbetegségeket, egyéni toleranciákat, érzékenységeket. A szükséglet meghatározásához a fehérjét 1,2-1,5g/ttkg/nap, a zsírt 0,8g/ttkg/nap, a szénhidrátot 4-5g/ttkg/nap számoltuk, utóbbi esetében figyelembe véve a cukorbetegséget, mint előforduló társbetegséget. Szükség esetén nasogastrikus szondán keresztüli táplálást, illetve parenteralis kiegészítést alkalmaztunk. A bevitt kalóriákat, az elfogyasztott mennyiséget saját készítésű táplálkozási naplóval monitoroztuk. A kitöltés papír alapon történt, így fontos volt, hogy a beteg együttműködő legyen. Ha a beteg alkalmatlan volt a kitöltésre (dementia, egyéb betegség miatt), akkor ettől eltekintettünk és őket külön csoportba osztottuk. Amint a diétát már felépítettük, akkor a betegek részletes dietetikai tanácsadásban részesültek, hogy az emissziót követően, mire is kell figyelniük rövid, illetve hosszútávon.

Eredmények: Az esetek 50%-ban a kiváltó ok biliaris eredetű volt mind a nők, mind a férfiak esetében. Átlagosan 9,9 napot töltöttek kórházban. A bekerüléskor végzett testösszetétel mérés alapján a betegeink 34,7%-a túlsúlyosnak, míg 21,7%-uk az I. fokú elhízottnak számítottak. Az újfajta táplálási módszert a betegek 60,86%-a (28/46) jól tolerálta, és a táplálás felépítése 72 órán belül meg is kezdődött. 4 esetben (8,69%) a táplálás felépítése panaszok miatt lassabb volt. 5 betegnek (10,86%) került lehelyezésre nasogasztrikus szonda és közülük 2 beteg részesült parenterális kiegészítésben is. 8 beteg (17,39%) alkalmatlan volt a táplálkozási napló kitöltésére és 1 került a felvételt követő 24 órán belül Intenzív Osztályra. Az 5 NG-szondával táplált beteg esetében 2 fő volt, akinek a carentia után megkezdtük a per os táplálást, de állapota romlott, így szondatáplálást alkalmaztunk, viszont a másik 3 esetben 48-72 órán belül megkezdődött a szondatáplálás és ebből 2 kapott rögtön parenterális kiegészítést, az egyikőjük 3, a másik beteg pedig 5 napig.

Következtetés: A betegek jól tolerálták az új ajánlás alapján alkalmazott táplálásterápiát, a táplálkozási naplót vezetik. Az élettani tápanyagszükséglet eléréséhez szükséges idő egyénre szabott. A korai táplálás a pancreatitis lefolyását nem rontja. Az azonnal vagy a 72 óra múlva megkezdett táplálás az acut pancreatitis súlyosságától függ.

Rationale: Malnutrition has been shown to worsen the course and outcome of many diseases. However, the Malnutrition Universal Screening Tool (MUST), an internationally accepted nutritional score, has not been widely studied in acute pancreatitis, despite the known variation in dietary habits among patients with pancreatitis of different etiologies. Our objective was to examine the MUST score in pancreatitis.

Methods: All patients admitted to the Semmelweis University Institute of Pancreatic Diseases between 04.10.2021 and 21.02.2024 were assessed for MUST on admission. The MUST score was compared with the etiology and outcome of the disease. We conducted a retrospective cohort study.

Results: Of the 1,148 patients admitted to the unit, 994 had complete data on the MUST score and severity, and 992 had data on etiology. Most patients were at low risk of malnutrition (MUST 0) (76.3%, n=760), 10.7% (n=107) had a moderate risk (MUST 1), and 12.9% (n=129) had a high risk (MUST score greater than 1). In patients with a MUST score over two, alcoholic etiology was the most common (44.4%), while in patients at low risk of malnutrition, biliary etiology was predominant (51.3%). Overweight and obese patients (BMI 25+) typically had biliary AP (47.9%, 61.3%), while normal and underweight patients most often had alcoholic AP (46.4%, 41.3%). The largest proportion of obese patients (BMI 30+) was seen in hypertriglyceridemic AP (72.2%) compared to other etiologies. The proportion of non-mild AP severity was similar in patients with MUST scores of 0, 1, and 2 (32.7%, 35.5%, and 30.1%, respectively), rising to 50% in patients with MUST scores over two. The largest proportion of severe cases (19.4%) was seen in patients with MUST scores over two.

Conclusion: Patients with higher BMI and lower malnutrition risk tend to have biliary etiology more often, while a higher MUST score and lower BMI are characteristic of alcoholic AP. Malnutrition is a risk factor for severe AP.

A sebészeti beavatkozások tervezése során elengedhetetlen a beteg megfelelő tápláltsági állapotának elérése és megtartása. Ahhoz, hogy a prehabilitáció során a beteg számára a legmegfelelőbb táplálásterápiát tudjuk javasolni elsőként a tápláltsági állapotát szükséges felmérni. A műtét előtti és utáni malnutríció a kedvezőtlen kimenet prediktora. A preoperatív tápláltsági állapot szűrés és a perioperatív táplálás/táplálkozás optimalizálása elengedhetetlen a beteg komplex ellátása során. A táplálásterápia a gyógyító folyamat szerves része, melynek célja a szervezet kedvező tápláltsági állapotának megőrzése vagy kialakítása, illetve az anyagcsere folyamatok hatékonyságának, optimalizálásának táplálással történő befolyásolása.

Jelen vizsgálat célja mind a sürgős, mind a tervezett sebészi ellátásra kerülő betegek tápláltsági állapotának, táplálkozási szokásainak felmérése, a magas rizikóval rendelkező csoportok meghatározása volt.

A mintát az SZTE SZAKK Sebészeti Klinika osztályaira felvett 18 év feletti férfiak és nők alkotják. Az adatgyűjtés módjai: dietetikai dokumentáció (diéta, táplálékallergia, emésztési panaszok, táplálkozási nehezítettség stb.), kérdőíves kikérdezés, antropometriai mérések (testtömeg, testzsír %, testizom %, test víztereinek állapota, viscerális zsírtartalom - InBody - BWA 2.0), valamint MUST rizikószűrés. A testösszetétel mérés során kapott adatok fontos jelzői lehetnek a páciens tápláltsági állapotának, valamint segítenek a malnutríció és/vagy sarcopenia rizikó szűrésében és a kóros hidráció feltérképezésében. Az adatok feldolgozását leíró és elemző statisztikai módszerekkel, Microsoft Excel, IBM SPSS 29.0 programok alkalmazásával végeztük. A vizsgálat etikai engedélyének száma: 27/2023-SZTE.

Vizsgálatunk során eddig 101 sebészeti ellátásban részesült beteg adatait dolgoztuk fel. Jellemző volt a női túlsúly (55,4%), az átlagéletkor 61,4 év volt. A műtéti beavatkozás vezető okait a daganatok, epebetegségek és az akut hasi problémák jelentették. A tápláltsági állapot felmérés és a malnutríció rizikószűrés eredményei alapján a betegek nagy részének kellett volna táplálásterápiában részesülnie, melyet a testösszetétel mérések eredményei is alátámasztottak.

A tápláltsági állapot felmérése során alkalmazott módszerek közül a testösszetétel-analízis kimagasló jelentőséggel bír a perioperatív ellátásban. Klinikai körülmények között jelenleg leggyakrabban a bioelektromos impedancia (BIA) elvén működő eszközök használatosak.  A BIA gépek segítségével lehetőség van a testösszetétel objektív kiértékelésére. A testösszetétel-analízis kimutatásai hozzájárulnak a klinikai dietetikus munkájához, hiszen sokkal egyénre szabottabb táplálásterápiás tervet tud készíteni. Fontos, hogy a BMI (testtömeg index) eredmények sokszor elfedhetik a valós testösszetételt, ezért elengedhetetlen a megfelelő eszközös felmérés, mellyel a táplálásterápia hatékonysága is követhető a beteg mérésének ismétléseivel.

A szakmai ajánlások és a saját eredményeink tükrében a továbbiakban a táplálásterápia tervezésénél is szeretnénk figyelembe venni, illetve követni a páciensek testösszetételét.

Bevezetés: Az otthoni parenterális táplálás (OPT) átmeneti vagy tartós bélelégtelenséggel élő, metabolikusan stabil betegek számára a beteg otthonában biztosítja a túléléshez szükséges tápanyagbevitelt centrális vénás bemeneten keresztül. A malnutríció gyakori probléma előrehaladott malignus betegségekben, ami rövidíti a túlélést, rontja az életminőséget és az onkológiai kezelés hatékonyságát. A parenterális táplálás az egyetlen lehetőség, ami biztosítja ezen betegek adekvát táplálását. Az OPT alkalmazása ebben a betegcsoportban azonban vitatott, mivel a betegek túlélése sokszor rövidebb 3 hónapnál és az OPT további terhet jelent számukra.

Célkitűzések: Jelen kutatásunkban a malignus daganatos betegek alkalmazott OPT eredményeit dolgoztuk fel.

Módszerek: Retrospektív obszervációs vizsgálatunkban olyan betegek adatait dolgoztuk fel, akik malignus tumorbetegségben szenvedtek és malnutríció vagy bélelégtelenség miatt otthoni parenterális táplálásban részesültek. Vizsgáltuk a testtömeg, a BMI és a testösszetétel változását.

Eredmények: 15 beteg (14 nő, 1 férfi, 58,6±13,4 év) klinikai adatait vontuk be. Az átlagos túlélés 14,8±14,3 hónap volt. A BMI értéke az OPT kezelés során nem változott szignifikánsan (19,1 vs 18,81 kg/m 2 ). Az OPT során az izomtömeg, zsírtömeg, viscerális zsír és a vízterek optimalizálása megtörtént. A vizsgált populációból 9 személy infúziós porttal, 6 személy pedig PICC line implantátummal rendelkezett. 2 beteg gyomor carcinomában, 6 beteg colon carcinomában szenvedett, 1 esetben hasi lágyrész malignus daganat volt a diagnózis. További 5 betegnek nőgyógyászati tumora volt, illetve 1 esetben urothel sejtes vesecarcinoma állt fenn. Az OPT indikációja 4 esetben 1-es típusú rövidbél szindróma volt, 2 beteg 2-es típusú rövidbél szindrómában szenvedett, 3 személynél bélmotilitási zavar állt fenn, 6 páciensnél pedig mechanikus bél obstrukció. 4 alkalommal léptek fel szövődmények, kétszer port infekció történt, ebből az egyik esetben a gyakori reinfekció miatt teljes port eltávolítás vált szükségessé. Egyszer lépett fel kritikus mértékű bőr elvékonyodás, melynek következményeként a portot át kellett helyezni. Egy alkalommal a port nem vezetett, így centrál vénás katéter került behelyezésre. Klinikánkra újrafelvétel 11 személy esetében történt, 2 betegnél elektrolit eltérések miatt, míg a többi esetben a panaszok nem mutattak szoros összefüggést a táplálással (veseelégtelenség, anémia).

Megbeszélés: Az OPT eredményeink alapján egy alacsony kockázatú, de hatékony táplálási forma malignus alapbeteség esetén is. A betegek átlagos túlélése jelentősen meghaladja a 3 hónapot. Azon betegek számára javasolható táplálási forma és akik képesek, saját maguk vagy vagy hozzátartozóik elsajátítani a rendszer helyes használatát.

Introduction: Within five years of having acute pancreatitis (AP), approximately 20% of patients develop diabetes mellitus (DM), which later increases to around 40%. Some studies suggest that the prevalence of prediabetes (PD) and/or DM can grow as high as 59% over time. However, information on risk factors is limited. We aimed to identify risk factors for developing PD or DM following AP.

Methods: We systematically searched three databases up to 2023.09.04 extracting direct, within-study comparisons of risk factors on the rate of new-onset PD and DM in AP patients. When PD and DM event rates could not be separated, we reported results for this composite outcome as PD/DM. Meta-analysis was performed using the random-effects model to calculate pooled odds ratios (OR) with 95% confidence intervals (CI).

Results: Of the 61 studies identified, 50 were included in the meta-analysis, covering 76,797 participants. The studies reported on 79 risk factors and meta-analysis was feasible for 34 risk factor and outcome pairs. The odds of developing PD/DM was significantly higher after severe and moderately severe AP (OR: 4.32; CI: 1.76-10.60) than mild AP. Hypertriglyceridemic AP etiology (OR: 3.27; CI: 0.17-63.91) and pancreatic necrosis (OR: 5.53; CI: 1.59-19.21) were associated with a higher risk of developing PD/DM. Alcoholic AP etiology (OR: 1.82; CI: 1.09-3.04), organ failure (OR: 3.19; CI: 0.55-18.64), recurrent AP (OR: 1.89; CI: 0.95-3.77), obesity (OR: 1.85; CI: 1.43-2.38), chronic kidney disease (OR: 2.10; CI: 1.85-2.38), liver cirrhosis (OR: 2.48; CI: 0.18-34.25) and dyslipidemia (OR: 1.82; CI: 0.68-4.84) were associated with a higher risk of developing DM.

Discussion: Severe and moderately severe AP, alcoholic and hypertriglyceridemic etiologies, pancreatic necrosis, organ failure, RAP and comorbidities of obesity, chronic kidney disease liver disease and dyslipidemia are associated with a higher risk of developing PD or DM.

Egy 2019. évben végzett EMMI felmérés alapján, Magyarországon évente 5-6000 amputatiot végeznek, ebből 4-4500 maior amputatio (lábszár – vagy combszintű). Az alsóvégtagi amputatiora a következő okok miatt kényszerülhetünk: ASO, diabeteses angiopathia, thrombangitis obliterans talaján kialakult gangraena, osteomyelitis, Raynaud syndroma, SLE, scleroderma, IV. st lymphoedema, trauma, tumor, illetve fejlődési rendellenesség.

Kórházunk Általános Sebészeti Osztályán amputatiora kerülő betegek 21-50%-a szeptikus állapotúak, számos más kísérő betegséggel terheltek (szívelégtelenség, COPD, veseelégtelenség, diabetes etc.), valamint általában alacsony szociokúltúrájú környezetből származnak.

Amíg a szepszis leküzdése a szervezettől eleve fokozott szénhidrát, fehérje és mikrotápanyag felhasználást igényel, addig a krónikus fájdalom miatt az étvágy és a táplálék felvétel csökken, emiatt súlyos energia deficit alakul ki. A fehérjehiányt tovább növelheti a műtét körüli koplalás, maga a műtéti stressz és a rehabilitáció fokozott fizikai megterhelése.  Ebből adódóan fokozott fehérje bevitel szükséges az eredményes rehabilitációhoz.

Előadásomban ezek a jelentőségét szeretném igazolni a Kórházunkban amputation átesett betegek 2019, 2022 és 2023-as adatainak feldolgozásával és összehasonlításával.

Amennyiben nagyobb figyelmet fordítunk a teljes kórházi ápolás folyamán alkalmazott klinikai táplálásra, véleményünk szerint növelni tudjuk a protetizálható betegek arányát.

Azon betegeknél, akiknél amputatiot végeztünk, 2019-ben az összes esetszám 21%-ában, 2022-ben 31%-ában, 2023-ban 50%-ában alkalmaztunk fokozott klinikai táplálást. Ennek megfelelően 2019-ben a táplált betegek protetizálhatóságának aránya 2019-ben 24% volt, vagyis 9 eset, 2022-ben 25%, illetve 15 eset, illetve 2023-ban 29%, számszerűen 13 eset.

Bár a fenti adatok statisztikai elemzésre nem alkalmasak, felvetik annak a következtetésnek a lehetőségét, hogy a fokozott klinikai táplálás erős korrelációban van a protetizálhatóság arányával. Mindezek mellett azonban kiemelhetjük, hogy táplálásban részesített betegeink esetén elkerülhető a sebgyógyulási zavar, sebfertőzés, a betegek általános állapota javítható, vagy a már létrejött szövődmény nagyobb arányban orvosolható. Megállapítható, hogy eseteinkben a klinikai táplálás a rehabilitáció folyamatát előnyösen befolyásolta. Ezen adatok további vizsgálata szükséges az összefüggések igazolásához.